Job 6

Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona. ^a1Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak. ^b 2

Jób menti magát és panaszkodik barátainak keménysége miatt

3Jób pedig felele, és monda: 4Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba! 5Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim. ^c 6Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem. ^d 7Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett? 8Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek? 9Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér! 10Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek; 11És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem! ^e 12Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét. ^f 13Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?! 14Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é? ^g 15Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?! 16A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét. ^h 17Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok. ⁱ 18A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög; ^j 19Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak. 20Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek. 21Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek. 22Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak. ^k 23Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek. ^l 24Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem? ^m 25Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem? 26Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem. ⁿ 27Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok? ^o 28Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai! 29Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?! ^p 30Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?